Amióta megkezdődött 2011-ben a visszahonosítási eljárás lehetősége mögöttünk lévő napokig, több mint százharminc ezren nyújtották be kérelmüket és több mint száztíz ezren az eskütételt is megtették. Köztük, sok a szerb is akik megszerezték a híres magyar útlevelet de Vajdaság csaknem a teljes magyar lakossága már birtokolja e iratot, mely az európai élet és munkalehetőség kapuját tárja.
Észrevehetően csökken a magyarajkú tanulók száma. Velük való beszélgetésből kiderül, hogy az itthonmaradtak közül is sokan nagyszüleivel laknak, mert a szülők Svájcban, Németországban, Svédországban vannak. Arra a kérdésre, hogy iskolázásuk után ők mit tesznek, azzal felelnek, hogy nem szívesen de szülői rábeszélés után ők is kiköltöznek.
Városom (Becskerek) mellett van a főleg magyarlakta Muzslya, melyet 1981-ben a városhoz csatoltak. Városrészként azóta különálló statisztikája nincs. Viszont, nem hivatalos adatok szerint 400 család emigrált Európa fejlettebb és térségeibe ígéretesebb, itt még nem létező kilátásokat keresve. Nincs olyan ház mely egy-két vendégmunkást nem búcsúztatott volna. A megszámlálhatatlanok közül ritka aki belegondol a hazajövésbe. Tartományunk üresedik, a házak lakatlanok maradnak, az iskolák a gyermekhiány miatt fennállásukért küzdenek.
Vajdaság lakossága sokkal gyorsabban idősödik. Egészségügyi munkásokra lesz szükségünk, melyek most riasztó számban távoznak. Ki fog idős és erőtlen korunkban ápolni? Furcsa jelenség, hogy a munkanélküli orvosok Szabadkán lépnek állásba. Kis gondolkodás után már rá lehet következtetni, hogy a szabadkai kezelők az új irattal jobb életbe távoztak és ezzel felszabadították eddigi munkahelyüket.
Nem csak a legjobbak hagynak itt, hanem mind azok akiknek bármilyen kilátásuk van az idegenben, fizikai munkások és háziasszonyok is. Nyugaton dolgoznak a gyárakban, takarítanak, más gyerekeit vigyázzák. Szomorú jelenségnek vagyunk tanújai. Megengedtük a politikusoknak és tolvajoknak lehető legrosszabb módon tegyenek tönkre? Méltó élettől tiltsanak el vagy mindannyian kivándorolunk?
Felelősségünk van mindannyiunknak, hogy az ilyen reménytelenséget megengedtük, hogy nem történt meg október 6., hogy csupán a túlélésért küzdöttünk. A korrupció előtt behunytuk szemünket és nem láttuk a növekvő szegénységet, munkanélküliséget, az igazságtalanságokat. Megengedtük a politikusoknak, hogy olcsó pénzért eladjanak. Megengedtük, a legrosszabbak hatalmát, a gyalázatot és hogy meggyőzzenek, hogy buták vagyunk. Ezek a gazemberek ostromára sokan csak azt tehetik, hogy a táskájukat pakolják. Ezt a lemondó irányt meg kell állítani sürgősen.
Azt kívánom, hogy visszajöjjenek magyar szomszédaim, és mind azok a kedves barátok melyek már nagyban élvezik Ausztráliát, Kanadát, Amerikát. Azért várom el minden józan eszű embertől, hogy szavazzon. Legalább próbálkoznunk kell nemet mondani a megvesztegetésnek, a pártoskodásnak, a mutyizó gazdaságnak. Ez a legkevesebb amit tehetünk. Ne legyünk lusták, hitevesztettek, sajnálkozóak, hanem az adott napon mutassuk ki gondolatainkat a ránk hozott sorsról.
Mi, az Elég volt! mozgalomban azt kívánjuk és azon tevékenykedünk, hogy ebben az országban szépen és örömes éljünk. Tisztességes emberek vagyunk és azt kívánjuk, hogy az államot is felelőségteljes és szakos személyek vezessék. Ez az utolsó próbálkozás menteni a menthetőt. A tisztességes élet egy lépésre van az átláthatóság végbevitelével. Minden szerződés, utalás, kifizetés, pályázat, és egyéb eljárás közzététele a hűtlen kezelés elleni orvosság. A titkos szerződések meg a korrupció forrása. Ezért elég volt a titkos szerződésekből! A legjobbakat akarjuk az élre és mindenkinek egyenlő lehetőségeket. A párti munkaadás, melyel csak a legaljasabbak törtetnek a csúcsra meg kell hogy szünjön. Ez is része a programunknak. Az állami földek sok munkahelyet és lehetőséget nyújtanak és a mi családjaink kell hogy műveljék, nem pedig az idegen nagy cégek. Munkakeresésben embereink nyugatra menekülnek. Az adók csökkentésésvel meg, lehetőség adódik a vállakozóknak nagyobb munkáltatásra és ez az egyik alapelvünk, tennivalónk. Van megoldásunk, alkalom kell. Ha nem tesszük mi, ki végzi el e feladatokat? Ha nem most, mikor végezzük e tennivalókat és kivel ha nem Önnel? Támogasson, társuljon!
Svetlana Vukobratovity
Elég volt-Szasa Radulovity mozgalom Becskereki szervezete
pokret „Dosta je bilo – Saša Radulović“
Odbor u Zrenjaninu
Коментариши